Szerző: Tailwind

Két kis amerikai repülőtéren már úgy irányítják a forgalmat, hogy nincs klasszikus, üvegtetős torony. Az FAA 2026. november 6-án jelentette be, hogy digitális tornyok működnek a floridai Bartow Executive Airporton és az alaszkai Kenai Municipal Airporton.

Az irányítók nem ablakon néznek ki, hanem egy 360 fokos képet figyelnek, amit nagy felbontású kamerák, érzékelők és kijelzők raknak össze. Ehhez jöhetnek még infrakamerák, a gépek azonosítását segítő címkék és mikrofonok is. Bartow szeptember óta használja a rendszert.

Az ötlet nem teljesen új. A virginiai Leesburgben 2018-tól teszteltek kameraalapú távoli tornyot, de a projekt 2023 júniusában leállt, amikor a szállító Saab kiszállt a jóváhagyási folyamatból. Most az FAA a Frequentis smartVISION rendszerének adta meg az első rendszertervezési jóváhagyást, egyelőre az egy futópályás, D osztályú légtérben lévő repülőterekre.

A listán öt újabb repülőtér következik, 50 millió dolláros keretből: Winter Haven és Venice Floridában, a Montgomery County Airpark Marylandben, a Johnston Regional Észak-Karolinában és a Durango-La Plata County Coloradóban.

Ha minden a terv szerint megy, a pilóták a rádióban nem sok különbséget vesznek észre. A hang, ami válaszol nekik, csak egy nagyon nagy képernyő elől jön.

Forrás: AVweb (Matt Ryan, angol nyelvű), 2026. november 6.

Fotó (a kenai repülőtér felülről): FAA Alaska Region / Wikimedia Commons, közkincs

Az AutoFlight öt elektromos, függőleges fel- és leszállásra képes gépet (eVTOL) repültetett egyszerre, egy kötelékben. A cég szerint ilyen még nem volt a világon. A csapatban két súlykategória szerepelt: az élen egy 5 tonnás kategóriájú V5000 Matrix, mögötte négy 2 tonnás kategóriájú eVTOL.

A repülés 47 percig tartott, a vezérgép több mint 133 km-t tett meg. Az egész teljesen autonóm módon zajlott, kézi beavatkozás nélkül.

Az AutoFlight szerint ezzel az egyes gépek tesztelésétől egy egész flotta üzemeltetése felé lépnek. Azt nem árulták el, hol repültek.

Nekünk, akik még szeretjük magunk vezetni a gépet, ez furcsa gondolat. Az biztos, hogy látványos.

Forrás: AviationNews.eu (Rob Vogelaar, angol nyelvű), 2026. november 6.

Fotó (egy AutoFlight eVTOL tesztrepülésen): Adil Ospantayev / Wikimedia Commons, CC BY 4.0

Az EASA ingyenes biztonsági magazint indított a kisgépes, általános célú repülésnek The Hangar Conversation címmel (szabadon fordítva: „hangárbeszélgetés”). Európa pilótáinak, oktatóinak és repülőklubjainak szól, az első szám 2026. október 15-én jelent meg.

A témák ismerősek lesznek mindenkinek, aki ült már repülés után a klubházban: emberi tényezők, fáradtság, helyzettudat, időjárás, és az a bizonyos nyomás, hogy akkor is felszállj, amikor jobb lenne lent maradni. Van benne cikk az összeütközések elkerüléséről, valódi balesetek tanulságairól, és olyan eligazító kártyák is, amiket tényleg használni tudsz.

A vezércikket Wendell Lynch írta, aki az EASA-nál a biztonsági kommunikációval foglalkozik. Szerinte a biztonság nem egy nagy szabályon múlik, hanem azon a sok apró döntésen, amit a pilóták nap mint nap meghoznak. A következő számokba az olvasók is küldhetnek történeteket, fotókat és visszajelzést.

Az első szám ingyen letölthető az EASA honlapjáról (angol nyelvű). Jó olvasmány egy esős hétvégére, amikor úgyis mindenki a földön van.

Forrás: Flying In Ireland (Mark Dwyer, angol nyelvű), 2026. november 5.

Fotó (aeroklub-hangár a lengyelországi Gliwicében): Wlodek k1 / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0

Az Eve Air Mobility és a FlyBIS Aviation kötelező érvényű megállapodást írt alá legfeljebb 12 Eve eVTOL-ról: két gépet fixen megrendeltek, további tízre vételi jogot kötöttek ki. A megállapodás egy 2022-es szándéknyilatkozatra épül.

A FlyBIS Brazília déli részén, Santa Catarina és Rio Grande do Sul államban üzemeltetné a gépeket. A terv szerint a tengerparti Navegantest, Balneário Camboriút és Florianópolist kötnék össze a hegyvidéki Gramadóval és Bento Gonçalvesszel.

Árat és szállítási határidőt egyik cég sem közölt.

Reggel strand, délben hegyek, közben pedig semmi dugó. Ha bejön, ez elég jó reklám.

Forrás: AviationNews.eu (Jeroen Vogelaar, angol nyelvű), 2026. november 4.

Fotó (az Eve eVTOL prototípusa): Ricardo Stuckert / PR / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0

Rossz hír a gépépítőknek: fizetésképtelenné vált és leállt a gyártással a Murphy Aircraft, a Rebel, a Moose és a Renegade kanadai gyártója.

A céget Darryl Murphy alapította 1985-ben Brit Columbiában, és az évek során több mint 2000 építőkészletet adtak el. Az Elite és a Radical is az ő tervük volt. 2022-ben a pekingi Duofu Group vette meg a céget, a konglomerátumnak pedig a hírek szerint komoly pénzügyi gondjai vannak.

A vége nem volt szép. Egy kifizetetlen bérleti díj miatti vita után 2026. október 22-én elárverezték a chilliwacki gyár maradékát. Nagyjából 170 tételt adtak el, köztük egy lézervágót, egy 400 tonnás élhajlító prést, alumíniumkészletet és egy félkész építőkészletes gépet.

A legnagyobb kérdés a tulajdonosoké és az építőké. Egyelőre senki nem mondta meg, mi lesz a nyitott rendelésekkel, a pótalkatrészekkel és a műszaki támogatással, és az sem világos, kié most a tervek joga. Annak sincs jele, hogy egy másik cég átvenné őket.

Ha épp most építesz egy Murphyt, a tulajdonosi közösség lesz a legjobb barátod.

Forrás: AVweb (Matt Ryan, angol nyelvű), 2026. október 30.

Fotó (egy Murphy Rebel a hangárjában): Ken Hodge / Wikimedia Commons, CC BY 2.0

A NASA X-59-ese kirándulni indult. 2026. október 28-án, pontosan egy évvel az első repülése után a hosszú orrú szuperszonikus gép felszállt a kaliforniai Edwards légibázisról, hogy átrepüljön a floridai Kennedy Űrközpontba.

Az országot szakaszokban szelte át: megállt a texasi El Pasóban és Fort Worthben, majd az alabamai Birminghamben. Csak a Fort Worth–Birmingham szakasz 539 tengeri mérföld (kb. 1000 km) volt. A gépet a NASA tesztpilótái, Nils Larson és Jim Less vezették, F-15-ös és F/A-18-as kísérőgépekkel.

Floridában a NASA MAX POWER repülős kiállításán és légi bemutatóján lesz látható november 7-én és 8-án.

Mozgalmas első éve volt. Az első repülés 67 percig tartott, kb. 3700 méteres magasságig és kb. 370 km/h sebességig. Azóta több mint 40-szer repült, és elérte az 1,53 Machot és a több mint 17 000 méteres magasságot is.

Az X-59 lényege, hogy a hangrobbanás helyett csak egy tompa puffanást halljunk. Most akusztikai mérések jönnek, aztán repülések kiválasztott települések fölött, hogy kiderüljön, mit szólnak hozzá az ott élők. Az eredményeket azok a hatóságok kapják meg, amelyek eldöntik, engedélyezhető-e egyszer a szuperszonikus repülés a szárazföld fölött.

Források: AVweb (Matt Ryan, angol nyelvű), 2026. október 29.; AIN (Kerry Lynch, angol nyelvű), 2026. október 30.

Fotó (az X-59 az első repülésén): NASA Armstrong Flight Research Center / Wikimedia Commons, közkincs

Visszavonták a keresetüket a Denver melletti Centennial Airport hangárbérlői a repülőtér földi kiszolgáló cége (FBO), a Denver jetCenter ellen. A vita egy 82 százalékos béremelés körül forgott, amely 2026 áprilisában lépett életbe: egy T-hangár havi díja 660 dollárról 1200 dollárra nőtt.

A pilóták két úton is próbálkoztak. Az egyesületük, a CAPA, egy állami bíróságtól kért ideiglenes intézkedést, a bérlők pedig panaszt tettek az FAA-nál. Az FAA augusztus 20-án elutasította a panaszt, október 7-én pedig az újravizsgálást is. A per közvetítői szakasza sem vezetett semmire: a cég minden ajánlatában ragaszkodott az 1200 dolláros díjhoz.

Az ügyvédi költségek már 60 000 dollár fölött jártak, így a csapat feladta. A bérleti szerződések szerint a díj 3 százalékkal, az inflációval vagy a „piaci viszonyoknak” megfelelően emelkedhet, attól függően, melyik a legnagyobb, és a cég az utóbbira hivatkozott. Az infláció a szeptemberig tartó egy évben 3,7 százalék volt.

A cég 45 T-hangárjának már több mint harmada üresen áll. Az AOPA jogi igazgatója szerint nagyon csalódottak, amiért az FAA nem vizsgálta felül a döntését.

Más repülőtereken is emelkednek a hangárdíjak, ezért ezt az ügyet Coloradón kívül is sokan figyelték.

Forrás: AOPA (Jay Wiles, angol nyelvű), 2026. október 29.

Fotó (a Centennial Airport forgalmi előtere): Jeffrey Beall / Wikimedia Commons, CC BY 3.0

A floridai Maxwell Aircraft bemutatta hibrid kétéltű gépének terveit. Ez az M1 Hybrid Cargo, röviden M1-HC. A cél, hogy 2000 font (kb. 900 kg) rakományt vigyen 1000 tengeri mérföldre (kb. 1850 km), vízről vagy előkészítetlen pályáról.

Az ötlet a hajtásláncban van. Felszálláskor és az emelkedés elején villanymotorok segítenek, így a rendszer akár 1500 LE-t is le tud adni. Utazáskor összesen csak kb. 300 LE kell, ezt Jet A-val működő, kompressziós gyújtású (dízel elvű) motorok adják.

A sárkány a Gweduckon alapul. Ez egy kompozit hidroplán, amely a régi Grumman repülőcsónakokat idézi. A Maxwell szénszálból és kevlárból építi, a teherváltozat pedig másfél méter széles ajtót kap.

Az első sárkányok elkészültek, és a végszerelés felé tartanak. A repülési teszteket 2027-re tervezik, a típusalkalmasság és a szállítások időpontjáról viszont még nincs hír.

A Maxwell a távoli településeket, a szigetek közötti járatokat, a katasztrófa-elhárítást és az állami feladatokat célozza: olyan helyeket, ahol a hosszú futópálya luxus, de víz általában akad a közelben.

Forrás: AVweb (Matt Ryan, angol nyelvű), 2026. október 29.

Fotó (a Gweduck, amelyen az M1 alapul): ZLEA / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0

Megint bevásárolt a Civil Air Patrol, az amerikai légierő önkéntes polgári segédszervezete. A Textron Aviation 21 dugattyús, egymotoros gépre kapott tőlük megrendelést: hét Cessna 172 Skyhawkra, tizenegy 182 Skylane-re, két turbófeltöltős T182T-re és egy Turbo Stationair HD-re.

A CAP-nek már most is több mint 500 egymotoros gépe van. Az újakat kadétok ismerkedő repüléseire és képzésére, kutatásra-mentésre, légi fotózásra, katasztrófavédelmi bevetésekre, valamint emberek és felszerelés szállítására használják majd. A szállítás 2027-ben fejeződhet be.

Forrás: AVweb (Matt Ryan, angol nyelvű), 2026. október 22.

Fotó: Noah Wulf / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0